"Felszállok a Blahán a 4-es villamosra. Mákom van, találok ülőhelyet. Pár perc, és arra kódorog egy hajléktalan. Büdös, mint a görénylyuk, de mivel érzem szagát, meg is van az aznapi covid-teszt. Nyújtogatja mocskos kezét, arrább húzódom, mert: ellenség. A szomszéd ülésen hatvanöt év körüli jól öltözött hölgy telefonál, arról beszél, hogy a menye valószínűleg covidos, mert negyven fokos láza volt, egész éjjel ápolták. Az üveghez lapulok, mert: ellenség. Fiatal anya ül le velem szemben ölébe tartva három éves gyermekét, akin nincs maszk viszont folyik az orra. Ne engedjétek hozzám a gyermeket, mert: ellenség. Fiatalok állnak meg mellettem, röhögcsélnek, az egyik leveszi maszkját, és elmajszolja tízóraiját. Tűnnének a francba! - kívánom, mert mindegyik: ellenség. Megyek az utcán, előttem egy kifejezetten csinos nő szedi őzike lábait, közben dohányzik. A füst a maszkomon át is érződik, ezért nem gyönyörködöm kellemes csípőjében, inkább megnyújtott léptekkel leelőzöm, mert: ellenség. ..."  - Gondolom nem volt bonyolult megérteni, hogy az adott írás valójában az ellenségkép-képzésről szól. Itt az alábbi linken olvasható teljes egészében és egy korábbi kapcsolódó mások írás is.

Irodalmi mű (esszé) az ellenségkép-képzés pszichológiájáról:  Elegem van: Mindenki ellenség!

Ez meg inkább csak tudományfilozófia:    A "Virus" ellenség vagy tanító?